aminek soha nem lett volna szabad megíródni

Hadinapló

Hadinapló

Háborús kommunikáció - a teljesség igénye nélkül

2022. március 08. - Molnár Gy. György

Értem ezt úgy, hogy erősen szűrt információk juthatnak csak el hozzánk, egyszerű halandókhoz. Ebben a jelenlegi kommunikációban Ukrajna mint áldozat, Oroszország, mint velejéig romlott agresszor jeleni meg. De valóban ennyire egyszerű volna a képlet? Szerintem nem!

Önmagában már az a tény gyanakvásra adhat okot, hogy van "rosszfiú" és van "jófiú" ebben a felállásban. De biztosak lehetünk-e benne, hogy a "jófiú" valóban teljesen szűzies lelkű, ártatlan maszületett bárány, a másik oldal - nevezzük nevén: Oroszország - csak a rossz megtestesítője. Ilyen felállás soha nem volt és soha nem is lesz, ezért is utópisztikus ezt megpróbálni elhitetni az emberekkel. Nyilvánvaló, hogy mindenkinek van véleménye - vérmérséklete, politikai meggyőződése szerint. De az igazságot csak akkor lehetne legalább hozzávetőleg megismerni, ha korrekt tájékoztatáshoz lehetne jutni. Ezért praktikus a világhálón az orosz hivatalos álláspontokat közvetítő pravda.ru, vagy iz.ru híroldalakat is olvasgatni. Mindjárt árnyaltabbá válik az egész helyzet. Kiderül, hogy a "jófiú" nem annyira ártatlan bárány és a "rosszfiú" sem zsigerből utálandó, mert a lépéseinek oka van. Nehezen fogadható el, hogy ilyen keményen reagált Oroszország, de azért volt némi oka kiakadni.

Az nyilvánvaló, hogy Oroszország első lépéseként bemutatott harci cselekmények elítélendők. De biztos az, hogy egy szép reggelen Putyin elnök úgy ébredt, hogy elhatározta, hogy neki indítja a hadseregét Ukrajnának? Tuti, hogy nem így történt. Hiszen a Krímben történt eseményeket követően megkötött Minszki egyezmény már ha jól számolom legalább hét esztendeje hatályba lépett. Egy csomó olyan kötelezettséget tartalmazott, amit, ha a felek betartanak, akkor szavatolva érezhette volna mindkét fél, hogy ha nem is puszipajtásokként élik a mindennapjaikat, de legalább a béke hosszú távon fenntartható lesz. De, amint azt már Oroszország az első pillanattól fogva hangoztatja - nem kerültek teljesítésre az egyezményben vállalt kötelezettségek. Ukrajna teljesen egyértelműen igyekezett az EU és a NATO irányába, annak ellenére, hogy az egyezmény egyik feltétele az volt, hogy nem csapódik egyik szerveződéshez sem. Oroszországnak már csak az hiányzott volna, hogy néhány száz kilométernyire Moszkvától NATO fegyverek kerüljenek letelepítésre.

Aztán az is elég érdekes, hogy csak az orosz híroldalakon sikerült arról olvasnom, hogy Donbasz környékén több tömegsírt fedeztek fel, amelyekben ezres nagyságrendben voltak megölt orosz nemzetiségű, de Ukrajnában élő személyek - mondjuk ki - elásva. Ez is kiverte a biztosítékot nyilvánvalóan Oroszországnál. És persze annak a tudata, hogy az Ukrán kormányzat nacionalista vonala mindenki által tudott módon - beleértve az EU-t és a NATO országokat is - üldözi a nemzetiségeket Ukrajnában, de mégsem lép fel senki az állítólagos demokráciákban a kisebbségek mellett - további olaj lehetett a tűzre. Aztán egy "szikra" és robbant az egész - Oroszország nekiindult, hogy elégtételt vegyen Ukrajnán. 

A legálszentebb, amiről viszont csak nagyon óvatosan fogalmaznak a hírekben, az az ukrán nacionalizmus, ami magát az egész államszervezetet átszőtte. Ukrajnában van az ukrán, aki majdnem ugyanúgy "árjának" tekinti magát, mint annak idején a németek. És nyilvánvaló, hogy egy ilyen pozícióból szemlélve a világot, mindenki más csak genetikai hulladék, tökmindegy, hogy milyen nemzetiségű. Ukrajnában nincs szükség a nemzetiségekre, zavaró tényezők csupán és ennek megfelelően is kezelik ezeket az embereket - persze az EU és az USA gyógypillantásaitól kísérve. Csoda-e tehát, hogy egyszer csak az egyik nemzetiség anyaállama, ami nem mellékesen az egyik legnagyobb ország a világon, besokallt és nekiindult elégtételt venni?

Úgy gondolom, hogy ezeknek a körülményeknek a leplezetlen továbbítása a híradásokban elvárható a média szereplőitől, még ha nehezen is megy az objektivitás ebben a műfajban. Nyilvánvaló, hogy ettől még a háború megindítása, egy másik állam lerohanása nem válik vitézi cselekedetté. De ha a háborút kiváltó körülményeket objektíve vizsgáljuk, akkor talán nem kell olyan meglepetten széttárni a kezeket - hiszen ennek a konfliktusnak a figyelembe vételével számítani lehetett volna jobban Oroszország lépésére. És talán némi diplomáciai csűrcsavarral a tragédiát el lehetett volna kerülni.    

A bejegyzés trackback címe:

https://hadinaplo2022.blog.hu/api/trackback/id/tr3217774686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása