Rövidke tegnapi hír volt és túl nagy publicitást nem is kapott a médiában az, hogy az orosz kormány részéről egy olyan felhívás hangzott el világba, hogy felhívják azokat az államokat, amelyek fegyvereket szállítanak Ukrajna számára, hogy szüntessék be a további szállításokat. Ennyi és pont. Nem volt kommentár, csak a száraz tény.
Lehet azt mondani, hogy szóra sem érdemes egy ilyen felhívás az oroszok részéről, a hazai média alapján Oroszország már úgyis a végnapjait éli. De én attól tartok, hogy ettől még nagyon messze járunk. Semmi mást nem jelent szerintem ez az oroszok részéről, mint annyit, hogy kezdik megunni, hogy az egyébként teljesen nyilvánvaló erőfölényt, ami az orosz oldalon tapasztalható, úgy próbálja a fejlett nyugat kompenzálni, hogy Ukrajnába zúdítja a fegyverek tömkelegét kifejezetten "segítő" szándékkal. Ez biztosan így van, csak azért egy háborúba fegyvert szállítani ennél sokkal több jelentést hordoz magában.
Először is azt, hogy aki fegyvert szállít a hadban álló felek bármelyikének, az teljesen nyilvánvalóan a másik felet ellenségnek tekinti. Valószínűleg ezt pontosan tudják a fegyvert szállító államok vezetői is. Fegyvert szállítani ugyanis humanitárius céllal nem lehet. Jelen esetben az Ukrajnába fegyvert szállító EU-s országok, az USA, illetve bármely más állam potenciálisan ellenségként tekint Oroszországra. Nyilván azon senkinek nem lenne szabad csodálkozni, ha fordítva is így gondolkodik Oroszország róluk.
De mit is eredményez az, ha hadban álló felek valamelyikének harmadik állam, vagy államok fegyvert küldenek? Általánosságban, nem pedig a konkrét esetre kivetítve. Nyilván azért történik a fegyverszállítás, mert ha nem tennék, akkor az erők egyenlőtlensége miatt valamelyik fél gyorsan győztese lenne a háborúnak. És miután általában az erősebb fél szokott lenni az agresszor, így egy megszállásról lehetne beszélni a győzelme esetén. Ezt az erőkülönbséget lehet a gyengébb erőt képviselő hadviselő fél részére történő fegyverszállítással kompenzálni és esélyt adni számára, hogy megfelelően védekezzen. Magyarul esélyt szeretnének teremteni egy egyenlő küzdelemhez. Legalábbis remélem, hogy így gondolják, mert ha üzleti megfontolások motiválják a fegyvereket szállító országokat, akkor azt hiszem semmivel nem ártatlanabbak, mint maga az agresszor.
Tehát a fegyverszállítmányok segíthetnek abban, hogy egy egyenlőbb küzdelem alakuljon ki a hadban álló felek között. Ez valóban dicséretes! De a helyzetet azonban lehet másképp is értékelni. A veszteségek oldaláról. Egy gyors háború, a vesztes szemszögéből nézve - bár szégyenletesnek tűnik - de sokkal kevesebb áldozattal is jár. Az elhúzódó háború viszont - mindegy kinek a szemszögéből - sokkal több emberáldozatot követel és persze nagyságrenddel nagyobb anyagi károkat is. Tudom, hogy eretnek az, amit most leírtam, mert ez azt sugallhatja, hogy nem értek egyet a fegyverszállításokkal. És ez így is van. Az Ukrajnába segítségképpen küldött fegyvereket, ugyanis nem csak mutogatják, nem csak dicsekednek vele, hanem használják is. Emberéleteket oltanak ki velük, épületeket, technikai eszközöket semmisítenek velük. Nagy morális kérdés az, hogy a védekező pozícióban lévő kezében lévő fegyverek által kioltott emberi életek és megsemmisített dologi javak miként értékelendők. Amikor ezek a fegyverek ölnek és rombolnak, az jónak tekinthető? És ha igen, akkor kinek?
Egy most biztosnak látszik: Oroszország, illetve annak elnöke nem enged. Miért? Mert óriási presztizsveszteséget jelentene mint nagyhatalomnak, hogy ha meghátrálna. Nem fog meghátrálni, ezt szinte biztosra lehet venni. Az elesettek megsegítőjeként fegyvereket szállítók pedig azt a látszatot keltik az ukrán harcolókban, hogy ezt a háborút megnyerhetik. Ha ez be is következik, akkor arra gondolt-e valaki, hogy milyen áron? Az elhúzódó harcok következtében még sokan halhatnak meg, és még sokkal többen menekülhetnek el Ukrajnából. És az elpusztított infrastruktúráról még nem is ejtettünk szót! Kérdés, hogy mindenki vissza kíván-e menni majd oda, ahonnan elmenekült. Mert ugye az nyilvánvaló, hogy a háború halottjait senki nem fogja tudni visszaadni a szeretteinek.
Azt hiszem, hogy ennek az egész konfliktusnak a lényegét nagyon egyszerűen meg lehet fogalmazni: a tét az, hogy kinek a bábja legyen Ukrajna vezetője? Az USA és az EU vezetőinek bábja, vagy pedig Oroszország bábja.
Nagyon bízom benne, hogy ez a bábjáték hamar befejeződik és az értelmetlen gyilkolás és pusztítás végre megszűnik. Változatlanul azt gondolom, hogy csak a diplomáciai eszközök lesznek hatékonyak a megoldásban, nem pedig a fegyverek. Olyan végső megoldás bizonyosan nem lesz, ahol csak az egyik fél akarata fog sérülni. Kompromisszumokra van szükség a két fél között úgy, hogy közben mindenki érzékeli, hogy ez az egész borzalom nem kizárólag a két ország közötti feszültségre vezethető vissza. Tárgyalni kell és véget vetni az értelmetlen háborúnak!
