Megbotránkoztató talán a bejegyzésem címe. Szerintem a legtöbben folyamatosan figyelemmel kísérjük a szomszédban történő eseményeket. Az ott történtekről sok sajtóorgánum ad rövidebb-hosszabb híradást. Sokan kiemelik az ukrán nép hősiességét, amivel a hatalmas túlerőben lévő orosz hadsereget feltartóztatni igyekeznek.  Sok fotót láthatunk, amelyeken nők, vagy fiatal, szinte gyerekkorú személyek fognak a kezükben fegyvert. Szemmel láthatóan gyorstalpaló kiképzésben vesznek részt. Aztán vélhetőleg irány a frontvonal és tényleg az életüket áldozzák fel, hogy a betolakodókat visszavessék. De számomra ezek a képek nem szükségképpen az elismerésre adnak okot, hanem sokkal inkább a féltésre, a sajnálatra. Le is írom, hogy miért.

Ezek a személyek kétséget kizáróan civilek, azaz olyanok, akiknek soha az életben nem volt a kezükben még  fegyver. Ez látszik azokon a képeken is amiket a világhálón láthatunk. Sután, sokszor veszélyesen fogják azokat a géppisztolyokat, puskákat. És ezzel kapcsolatban jut eszembe az, hogy a háborús veszteséget - mármint az ember áldozatok számát - befolyásolhatja-e a kiképzetlenségük? Biztos vagyok benne! 

Nem véletlen az, hogy amikor még létezett Magyarországon is a sorkatonai szolgálat, akkor hónapokon keresztül próbálták megtanítani az újoncokat a fegyverek használatára, karbantartására. Azokra az ún. harcászati ismeretekre, amelyek szükségesnek látszottak ahhoz, hogy ha valóban éles helyzetre kerül a sor, akkor legalább biztonságba tudja magát helyezni, tüzelőállást tudjon úgy foglalni, hogy abba ne haljon bele. Az ukrán nép viszont most zömében teljesen képzetlen, civil harcosokkal próbálja meg a sarat állni. 

Vajon tudják-e azok a civilek, akik most fegyvert tartanak a kezükben, hogy ha a lövésük célt téveszt, akkor nem kizárt, hogy esetleg valaki mást ölhetnek meg - rossz esetben épp a saját népükből - mert a lövedék nem válogat. Aki a hatótávolságán belül van, azt elpusztítja. Ugyanúgy nem mindegy, hogy mi az, amit fedezékül használ. Egy gépkocsi bár csábító, de bizonyosan alkalmatlan fedezék gyanánt. Nem beszéltem még arról, hogy a lövedék "gellert" vagy szebben mondva gurulatot kap és kiszámíthatatlanul vágódik tovább. És megöl bárkit, aki az útjába kerül. Aztán ha esetleg valami belekerül a fegyver csövébe, az lehet, hogy épp a fegyvert használót fogja elpusztítani, ha a cső felrobban a piszoktól. Kiráz a hideg, ha ezekre a lehetőségekre gondolok.

Roppantul tisztelem a hazaszeretetet. Fejet is hajtok mindenki előtt, aki ragaszkodik a szülőföldjéhez, a saját nemzetéhez, és még az élete árán is megvédi a külső támadásoktól. De könyörgöm! Biztos az, hogy a kiképzetlenek képesek arra, hogy a jól - vagy kevésbé jól - felkészült katonákkal szemben harcba bocsátkozzanak? Biztos vagyok benne, hogy nem! Bár mindenki potenciális emberáldozat, aki a háborúban bármilyen módon is érintett, de a valószínűsége annak, hogy a kiképzetlen civil odaveszik, sajnos óriási nagy!

A civillel szemben álló katona nem válogat és nem is válogathat. Vele szemben van valaki, akinek fegyvere van, amivel képes lehet az ő életét kioltani. Hiába betolakodó, agresszor, de ő is félti az életét. És használja a fegyverét. És ha tudja is használni a fegyverét, akkor célba fog találni. És esetleg egy képzetlen civil lesz az áldozata. Lehet, hogy nem akarna egy nőt, vagy egy tapasztalatlan gyereket elpusztítani, de amikor a torkolattűz felvillan, akkor egy harcoló katona számára tökmindegy, hogy ki fogja azt a fegyvert, aminek a torkolattüzét látta. És így csak abban lehetünk biztosak, hogy szükségtelenül nagy emberáldozatok fognak  keletkezni. Borzasztóan lesújt és sajnálom őket!