Az orosz -ukrán háború első pillanatától fogva az USA és az EU országok nagy vehemenciával támogatták Ukrajnát. Különösen fegyverekkel, meg minden földi jóval - szankciókkal sújtották Oroszországot - és nagy együttérzésükről biztosították az ukrán elnököt és népét. De ugyebár legtöbbször a látszat csal. különösen ha benne van a levegőben annak a lehetősége is, hogy a háború könnyen tovább gördülhet az ukrán határokon túlra is. Így aztán miután sikerült támogatásként elküldeni Ukrajnába az összes olyan nyugati fegyvert, ami már visszamaradt a szezonvégi fegyverkiárusításból, egy lépést hátraléptek a bősz támogatók.

Egyre inkább világossá vált Zelenszkij elnök számára, hogy az EU-hoz való csatlakozása nem fog menni egyik napról a másikra, hanem ehhez azért szükség lesz megfelelő támogatottságra is az EU tagállamai között, de az is nyilvánvalóvá vált számára, hogy a NATO csatlakozás meg valószínűleg csak egy szép dajkamese volt a gondoskodó nyugati országok részéről. Kicsit karcosabban: átvágták Zelenszkijt és az országát.

Ezzel kapcsolatban jelent meg egy rövidke cikk az mfor.hu oldalon.A cikk arról szól, hogy Zelenszkij elnök kiosztotta a nyugati országokat, mert szerinte számukra csak a kényelmük a fontos és nem az ukrán emberek szenvedése. Ez az ominózus Zelenszkij-féle kifakadás konkrétan a Bundestagnak történt, de a tartalmából egyértelműen az derül ki, hogy az ukrán elnök általában a nyugati világ politikusainak címezte a mondandóját. Az elnök azt üzente a nyugat politikusainak, hogy számára érthetetlen, hogy miért nézik tétlenül azt, hogy az orosz hadműveletekben ukránok ezrei halnak meg. Ez utóbbi kijelentés azért külön is megfogta a figyelmemet. 

Eddig nem volt szó ukránok ezreinek a haláláról, legfeljebb - és persze ez is rengeteg - néhány száz halálos áldozatról, orosz részről viszont nagyságrenddel több áldozatot jelentettek az ukránok. Nem szeretnék lovagolni ezen az anomálián, de akkor vagy az ukrán híradások festettek sokkal szebb képet a valóságos helyzetről és ezért hazudták le a tényleges áldozatok számát, vagy ha meg korrekt volt a tömegtájékoztatásuk, akkor most bizony az elnökük füllentett. De tulajdonképpen ez a tények tükrében jelentőséggel nem bír.

De aminek van jelentősége az az, hogy Zelenszkij elnök számára nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugati ígéretek megmaradnak ígéreteknek, sőt a NATO-hoz való csatlakozási szándékuk köddé válik. Köddé válik, mert az orosz békejavaslat egyik pontja kizárja ezt a lehetőséget. És valljuk be férfiasan, azért azt nehezen lehetett elképzelni, hogy Ukrajna csak úgy fesztiválhangulatban beléphet a NATO országok közé. Úgy, hogy közben a nagy ellenlábassal közös határuk van.

Leesett az is Zelenszkij számára, hogy minden nyugati hatalmat csak a háború üzleti része izgatott. Jól felfogott gazdasági érdekből mutatott támogatási lehetőséget Ukrajna felé. Az egyébként is jól tapasztalható volt, hogy amikor Ukrajna kapta a segélyszállítmányokat, a fegyverszállítmányokat, extra anyagi forrásokat, akkor beleélték magukat abba, hogy a nyugati hatalmak befogadták maguk közé. Ezért is engedett meg magának az ukrán  vezető politikai réteg olyan hangnemet akár Magyarországgal szemben is, mert maga mögött érezte a nyugati országok támogatását. Pedig ép ésszel meg lehetett volna érteni a magyar álláspontot és értékelni lehetett volna azt a segítséget, amit az országunk népe nyújtott a menekülőknek.

Most viszont úgy tűnik, hogy kezd a máz lekopni az eddig támogató országokról. Úgy látszik, hogy Zelenszkij elnöknek és népének el kell fogadnia azt, amit Magyarország már 1956-ban megtapasztalt - azaz, hogy a nyugati hatalmak csak bizniszt látnak egy fegyveres konfliktusban és csak az ígéret szintjéig jutnak el bizonyos támogatások terén. 

Az biztos, hogy az ukrán elnök most sokat tanult és valószínűleg újra nem fog egy hasonló helyzetben feltétel nélkül elhinni mindent, amit a nyugati hatalmak ígérnek.