Akárhogy is szeretnék nem venni tudomást azokról a hírekről, amelyek az orosz -ukrán háborúval kapcsolatosan az USA szerepére utalnak - sajnos nem tudom megtenni. A háború körüli zűrzavaros tájékoztatás csupán egyetlen momentumban egységes: mindenkor igazodási pontként utalnak az USA-ra, illetve annak elnökére, Joe Bidenre.

Magára az elnök személyére nem szeretnék sok szót fecsérelni. Tudjuk, hogy Joe Biden az elnök, azt is tudjuk, hogy legalább olyan zűrzavaros körülmények között sikerült az amerikai népnek őt az elnöki pozícióba juttatni, mint amilyen zűrzavaros a tömegtájékoztatás az ukrán helyzettel kapcsolatban. Azt is sejtjük a híreket olvasva, hogy az  egészségi állapota, különösen a mentális állapota hagy maga után némi kívánnivalót. És emiatt aggályos, hogy ebben a mostani konfliktusban mennyire lesz képes megfelelő és racionális döntéseket hozni. Optimálisan a saját népére vonatkoztatva, de valahogyan úgy alakult a világban, hogy az USa bárhol, bármikor, bármit eldönthet az adott ország lakossága és a politikai vezetők akaratának figyelmen kívül hagyásával is. 

Azt ugyebár nem kell különösebben ecsetelni, hogy Oroszország és az USA között történelmi múltra visszatekintő feszültséget lehet kimutatni. Két nagyhatalom és igazából meg is férhetnének egymás mellett, hiszen elég nagy ez a Föld nevű bolygó. De valami miatt ez mégsem megy. És ennek a furkálódásnak a forrása valahogyan soha nem Oroszország. Hanem Sam bácsi országa érzi úgy, hogy neki kell az igazságosztót eljátszani mindenütt a világban. Háborúkat gerjeszt, vagy a már folyó háborúba belép valamilyen formában, vagy úgy tesz, hogy semmi köze a habárúhoz, aztán a végén kiderül, hogy mégiscsak van. 

De nem szeretnék elkalandozni, hanem nézzük csak az orosz-ukrán háborút. Mi köze van az egészhez az USA-nak. Elvileg nem sok. Sőt talán semmi. De ez csak az elvi sík. A gyakorlat, azonban mást mutat. Először is nézzük a geopolitikai képet. Ukrajna Oroszország tőszomszédja, így ideális terep ahhoz, hogy megfelelő államközi megállapodások megkötésével megvesse a lábát Sam bácsi az orosz medve közvetlen szomszédjaként. Az pedig tény, hogy a jelenlegi ukrán elnök szimpátiája az USA felé nem titkolt. Zelenszkij elköteleződött Ukrajna NATO csatlakozása iránt, de ugyanígy megpróbálta már országát az EU tagjai közé juttatni. De aki kicsit is tisztában van az ukrán belviszonyokkal, az tudja, hogy Ukrajna képtelen teljesíteni azokat a feltételeket, amikkel ezekhez a közösségekhez csatlakozhat. De Zelenszkij tudja, hogy majd jön Sam bácsi, aki megmondja a világ többi országának, hogy milyennek kell látniuk Ukrajnát és persze akkor már kifejezetten úgy fog tűnni, hogy csak az ukránokra vártak ezek a szervezetek.

Na de a lényeg. Az USA számára létfontosságú, hogy Ukrajna ne hátráljon meg az oroszok nyomása miatt. Miután az ukrán állami vezetés egyértelműen elköteleződött Amerika iránt, így ideális terep azokhoz a zűrzavaros katonai fejlesztésekhez, amivel az USA Moszkva közvetlen szomszédságába kerül. Igaz ukrán fedéssel, de majd amikor kell, akkor ez a lepel úgyis le fog hullani. Az persze elég visszatetsző, hogy ahelyett, hogy azon dolgozna mind a NATO mind az EU, hogy végre tűzszünet és béke legyen a harctéren, inkább olajat öntenek a tűzre és további fegyverszállításokkal és szankciókkal játszadozva próbálják visszaszorítani Oroszországot. Közben úgy tesznek, mintha csak felebaráti szeretetből támogatnák Ukrajna népét. Pedig erről szó nincs. Az ukránokat nem nehéz most manipulálni, hiszen nincsenek olyan helyzetben, ami örömre adna okot. Háború dúl, ráadásul egy olyan háború, aminek a lelki súlya is nagyobb, mint ha két tökéletesen idegen nép esett volna egymásnak. A hadban álló két állam lakosság hosszú évtizedeken keresztül egy államhoz tartozott, óhatatlanul keveredtek egymással a nemzetiségek. Nincs tisztán orosz és nincs tisztán ukrán nemzetiségű állam. De akkor miért nem sikerül békét kötniük egymással? Mert Sam bácsinak nem érdeke. Mert Sam bácsi számára ez a háború is lefordítható a gazdasági spekuláció nyelvére. Amíg háború van, dübörög a hadiipar, a dollármilliók csak úgy ömlenek a hadiipari cégek zsebébe, megy a biznisz. És ráadásul most nem kell semmilyen vizsgálóbizottságtól tartani, aki esetleg firtatná, hogy mi is történt korábban arrafelé, Európa keleti részén, mi mennyibe került. És persze nem amerikai életek árán dübörög a fegyverüzlet.

Kétségtelen, hogy Putyin elnök rovásán sok van. Azzal is egyet tudok érteni, hogy az oktalan háborús gyilkolászásokért felelősséggel tartozik. De nemcsak ő. Hanem mindenki, aki közreműködött bármilyen formában azért, hogy az ukrán-orosz háború elhúzódjon és így napról-napra nőjön az áldozatoknak a száma, illetve az a kár, amit a háború okoz. Nincs jó fegyver és rossz fegyver. Csak olyan fegyver van, amivel gyilkolni lehet és kárt okozni. Még akkor is így van ez, ha sokan keresik a lehetőségét, hogy bebizonyítsák, hogy van jó háború. Elvben esetleg lehetséges, de az emberek szempontjából semmiképpen.