Senkinek. talán legrövidebben így lehet a címben szereplő költői kérdésre válaszolni. Senkinek, mert a háborúval kapcsolatos kommunikációban - de önmagában a politikai kommunikációban - egyre kevésbé lehet észlelni az objektív és valóságnak megfelelő tájékoztatást. Hogy miért? Mert ellentétes érdekeltségű feleknek kell ugyanarról a tényről valamilyen magyarázatot kitalálni. Azt pedig senki ne gondolja, hogy bárki is "csak úgy" hajlandó volna a tényekhez szigorúan ragaszkodva tárgyilagosan tájékoztatni a közvéleményt.

Na de miért is vettem fel ezt a témát? Bizonyára észrevette már mindenki, hogy amikor az orosz-ukrán háborúval kapcsolatosan olvasunk híreket, akkor azok tartalma jelentősen nem tér el egymástól, amióta az orosz álláspontot képviselő információs forrásokat "kiherélték". Így csak arról, és olyan tartalommal kaphatunk tájékoztatást, amit a politikai main stream megenged Európában. Így fordulhat elő, hogy a tömegkommunikációból úgy tűnik, hogy az orosz hadsereg veresége biztosra vehető, mert az orosz katonák demoralizáltak, ráadásul rossz a fegyverzetük, nincsenek megfelelően felkészítve a harcokra, nagy veszteségek keletkeztek már eddig is a soraikban és már-már a fegyverletételen törik a fejüket. Az ukrán hadsereg harci morálja viszont fényévekkel jobb, ügyesen és roppant eredményesen használják a fegyverszállítmányokkal Ukrajnába érkezett nyugati harci eszközöket. És nem engednek egy tapodtat sem az orosz követeléseknek. Gondolom, ha lehetne orosz forrásból származó hasonló híradásokat olvasni, akkor ugyanezeket olvasnánk, csak a nemzetek nevei cserélődtek volna fel. Akkor mi lehet az igazság? Ezt szerintem pontosan senki nem tudja, illetve, akik legalább nagyjából pontos adatokkal rendelkeznek, azok meg hülyék volnának azokat nagydobra verni. Az előbb említett hírek semmi más célt nem szolgálnak, mint az adott oldal harci kedvének fenntartását a további háborúzásra, mert a katonáktól ezt várja el a politika.

Ami biztos, hogy a háborúskodásban már régesrégen ismert taktikai húzás a dezinformáció. Mire is szolgál ez? Tulajdonképpen arra, hogy a saját csapataink harci erejét erősebbnek az ellenségét gyengébbnek tüntessük fel. El lehet képzelni, hogy milyen lenne a közhangulat Ukrajnában, ha azt kezdenék el kommunikálni a média csatornáin, hogy az ukrán csapatok nehezen bírkóznak meg az oroszokkal, nagyok a veszteségek és az anyagi károk, fogy az utánpótlás, és nem túl fényes a helyzetük. Egy ilyen kommunikáció Ukrajna lakosságát porig sújtaná, és akár odáig fajulhatna a helyzet, hogy az ukrán lakosság próbálna meg nyomás alá helyezni az országa vezetőit a háború lezárása érdekében. 

A dezinformáció ugyanúgy működik a nem csak a harci sikerek kommunikációja tekintetében, hanem a a szemben álló felek harci ereje, a választott taktika, a várható jövőbeni harci cselekmények kommunikációja tekintetében is. Hátha valaki beveszi ezeket a fals adatokat és a végén ennek megfelelően szervezi a következő harci cselekményeit.

Akkor mégis kinek lehet hinni? Ebben a helyzetben leginkább saját magának hihet az ember, ha olyan tényekre támaszkodva alakítja ki az álláspontját, amelyek bármelyik féltől függetlenek. Beszédesek azok a térképi ábrázolások, amelyek a bemutatják, hogy a frontvonalak merre húzódnak, a harcoló csapatok csapatmozgását mutatják be. És persze az kifejezetten előny, ha valaki rendelkezik némi harcászati, harcművészeti ismeretekkel. Mert például a lassú csapatmozgás nem szükségképpen jelenti azt, hogy mondjuk a támadás lendülete kifulladt, hanem jelenheti azt is, hogy a támadók esélyt kívánnak adni, hogy a harcokban közvetlenül érintett polgári lakosság el tudja hagyni a háborús zónát. 

És persze érdemes figyelni a hadban álló államok vezetőinek a nyilatkozatait is. Ezekben talán kisebb mértékben találhatók mellébeszélések, mint a sajtó híradásaiban. Épp ezért célszerűbb is ezekre odafigyelni.

Ha most a konkrét helyzetre vonatkoztatva próbálunk meg egy pillanatnyi reális képet festeni, akkor a következőket lehet biztosra venni:

1. a diplomáciai kapcsolatok működnek a felek között;

2. van szándék a békekötésre mindkét fél részéről;

3. a felek békekötéshez kapcsolódó feltételei még mindig távol vannak egymástól;

4. bár lassú az orosz csapatok térnyerése, de kétség kívül az látszik, hogy a régi "harapófogó" taktikát alkalmazva próbálják majd felőrölni az ellenséget;

5. a külföldi fegyverszállítások folyamatosak;

6. egyelőre mindkét fél folytatja a háborús cselekményeket.

Az ezekből elvonható következtetések köre viszont igen tág. Az előbbiekben leírtak figyelembe vételével a tömegtájékoztatásban ezeket a tényeket teljesen különbözően lehet tálalni az olvasók felé.