"Van egy álmom" - ez a klasszikusnak számító mondat 1963. augusztus 23-án hangzott el Martin Luther King szájából. És ez a mondat talán az egyik leghíresebb beszédből való. Nos, én nem szeretném semmiképpen magamat a nagy klasszikussal összehasonlítani. 

De nekem is van, volt egy álmom. Vagy inkább rémálmom, mert a háborúval összefüggésben álmodni inkább nyomasztó érzés, mint kellemes. És igen, most már egy ideje ott kattog a fejemben ez az álom, amiből ha felébredek mindig a verejtékemben fürdök. Szerintem minden épeszű ember tart, vagy még ennél is pontosabb az a kifejezés, hogy fél a háborútól. Miért? Mert a háború fogalma egyenlő a pusztítással, az öldökléssel. És ennek nincs olyan aspektusa, amit szépnek lehetne tartani. Ezért is érthetetlen számomra, hogy mi dolgozhat azoknak a magyar politikusoknak a fejében, akik mindenáron át akarják lépni azt a "piros vonalat", ami az országunkat elválasztja attól, hogy potenciálisan is háborúba keveredjünk, az orosz-ukrán háborúba.

Megy a szájkarate ellenzéki politikusaink részéről, mindenki roppant felelősségteljesen kiáll amellett az álláspont mellett, hogy Magyarországnak fegyvereket, sőt, katonai csapatokat is kellene küldeni Ukrajnába. Miért? Mert csak. Azon nagyvonalúan átsiklunk, hogy Ukrajna nem része a NATO-nak, sőt jelen állás szerint nem is várható, hogy az lesz. Nem tagja az EU-nak, de ha az is lenne, akkor sem gondolom, hogy ez tény önmagában megalapozna egy olyan kötelezettséget Magyarország számára, hogy golyófogóvá váljon a "fejlett és demokratikus nyugat" előtt.

Arról álmodtam, hogy volna egy tökéletes megoldásom a háborúskodásra vágyó politikusaink számára. Szépen össze kéne belőlük verbuválni egy katonai alegységet, és mint önkéntesek máris masírozhatnának Záhony irányába, hogy jelentkezzenek Ukrajna védelmére. El is játszottam a gondolattal, hogy vajon hogyan is nézne ki és kikből állna ez az "alakulat".

Nyilván kell egy parancsnok a csapat élére. De ki is legyen az? Több lehetséges jelöltem is volna erre a posztra. A legkézenfekvőbb Márki-Zay Péter volna. Ha már őt dobta a gép az ellenzéki oldal kapitányi posztjára. Katonai alegység parancsnokaként is bizonyára megállná a helyét. Ugyanannyi gyakorlata volna ebben is, mint a  miniszterelnökösködésben. De potenciálisan számba jöhet még az ex honvédelmi miniszter, Juhász Ferenc is parancsnokként. Ő legalább látott már hadsereget közelről. Szerintem mielőtt a parancsnoklás kérdése eldőlne, érdemes volna egy előválasztást tartani közöttük.

Aztán nézzük a legénységet! Mindjárt itt a sorban elsőként kellene a megfelelően magas hivatalt betöltő Rónai Sándorra számítanunk. Talán mint a csapat rádiósa - a hátán egy rádió adó-vevő készülékkel, na meg a menetfelszereléssel - tarthatná a közvetlen kontaktot az Európai Parlamentben serénykedő övéivel, hogy gondolkodás nélkül tudják az onnan kapott feladatokat végrehajtani. Mindjárt mellett e sorban el tudnám képzelni Fekete-Győr Andrást, fején rohamsisakkal, hátán a néhány tízkilós málhazsákkal, na meg megfelelő fegyverzettel és lőszerrel. Egy ilyen öltözetben biztosan már a látványával is tudná az elrettentés politikáját képviselni. A sorban őt nyugodtan követhetné Berg Dániel önkéntes, aki teljes harci díszben bizonyára jól illeszkedne FeGyőr Bandi elrettentő megjelenéséhez. A sorba még jól illeszkedne Alföldi Róbert művész úr is, akivel kapcsolatban az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban tett nyilatkozat óta nem tudom eldönteni, hogy melyik bolygón él.  Aztán jöhet a női szekció! Potocskáné szentem biztosan becsatlakozna a csapathoz. Mert szerinte menni kell katonai segítséget nyújtani Ukrajnának. De az lehet, hogy ő mégsem menne, inkább küldene valakit maga helyett, nehogy valami baja essen és a végén a családja igya meg a levét a háborúnak. Menjen valaki más, akiért nem kár. Nagyjából ez az üzenete annak, amiket eddig mondott. És belefér még a csapatba Cseh Katka is, miután ő is úgy látja, hogy az a helyes, ha Magyarország beszáll a háborúba. No, kérem szépen! Akkor tehát meg lehetne alakítani az "Első Ellenzéki Liberális Magyar Rohamosztagot". Kemény csapat, biztosan alaposan ki lennének segítve az ukránok, ha beszállnának az oldalukon háborúskodni. 

Én viszont a magam részéről inkább választanám a három lépés távolságot a háborútól és foggal-körömmel ragaszkodnék, hogy Magyarországon a békét őrizzük meg! Akik meg háborúskodni szeretnének, azoknak pedig sok sikert kívánok az önkénteskedéshez.